Smooth Criminal

Csatlakoztam a "porszívózzuk ki a gépünket" mozgalomhoz, és ha már így belejöttem, a következő a tasztom kipucolása lesz. Közben lehet, hogy eljutok majd odáig is, hogy ne folyamatosan a Smooth Criminal menjen, de ez nem hiszem, hogy ez a közeljövőben be fog következni.

Ami a korábbi héttel kapcsolatban kimaradt:

- Vasárnap: Az Operaház Fantomja Jordanékkel
- Hétfőn Naftalin a családdal (meg Burci családjával :D)
- Kedden Az ember tragédiája Hajnival
- Szerdán a hagyományok szerint: nem találkozás Petrával
- Csütörtökön Burci és Dol (és nem-Will)

Color me, Katie!

Petrustól kaptam a linket, mert cuki - és tényleg az: vagy másfél évnyi mosolyt és boldogságot visszanéztem és nagyon feldobott. ^^ Amúgy is imádom az Improv Everywhere-t, szóval engem már a legelső poszttal megfogott a blog. <3

Jodi Picoult: Törékeny

- Gyakorolhatnánk? - pislantottál rám.
- Mit?
- Hogy kitalálom-e, szerepet játszol, vagy sem.
- Oké - feleltem nagy levegőt véve. - Jól tetted, hogy ma az oviban elgáncsoltad Cassidyt.
- Hazudsz! - mondtad vadul. - Bár igazat mondanál.., de tudom, hogy hazudsz.
- Ügyes vagy! Ms. Watkinsnak igazán ki kéne szednie a felcsúszott bajuszát.
Mosoly suhant át az arcodon.
- Cseles, de hazugság. Ms. Watkins szemöldöke tényleg olyan, mint valami nagy szőrös hernyó, de Amelia stílusa beszólni ezért.
Elnevettem magam.
- Willow...
- Igaz!
- Hiszen még nem is mondtam semmit.
- Igazán nem kell kimondanod, hogy szeretlek - rántottad meg a vállad -, már akkor tudom, ha a nevemet mondod.
- Tessék?
Szemed formájában, mosolyod ragyogásában meglepve vettem észre önmagamat.
- Mondd azt, hogy Cassidy! - adtad ki a parancsot.
- Cassidy.
- Most meg azt, hogy Ursula.
- Ursula.
- Most... - és magadra mutattál.
- Willow.
- Hát nem hallod? - kérdezted. - Annak, akit szeretsz, másképp mondod ki a nevét. Valahogy biztonságban van a neve a szádban.

Lost in Austen

Effy ajánlotta, hogy ez milyen jó, és igaza volt. Menjetek, nézzétek meg. Lara, főleg te! ^^

Utolsó vizsga

Reformpedagógia vizsga - írásbeli után visszahívtak mindenkit szóbelizni:

Mikor már odasorakoztam az ajtóhoz, hogy bemegyek, egyszer csak becsukták az ajtót, erre megfordultam, és ilyen fejet vágtam a lányoknak, akik egy fél folyosóval arrébb ültek - csakhogy menet közben azon a folyosón jött valaki, aki kiröhögött. No comment.

Aztán végre behívtak:

Tanár: Magáé volt az egyik legjobban kidolgozott munka, nem is tudok mit kérdezni!
Én: Ennek igazán örülök! ~60 perc alatt teleírtam 3,5 oldalt! Király vagyok, naná!~ *vigyorog*
Tanár: Látom, nagyon érdekli a reformpedagógia.
Én: Igen, de engem nagyon sok minden érdekel. *nem akar nagyot hazudni*
Tanár: *belenéz az indexembe* Igen, azt látom. Gratulálok!

Minden kész

Tegnap levizsgáztam az utolsó két tárgyamból is és mindkettőből ötöst kaptam. Tehát, szín jeles vagyok. ^^ Ez a tény részben a kemény munkának, részben pedig a piszok nagy mázlimnak, részben pedig a segítőkész csoporttársaknak köszönhető! <3

Vizsga után visszadobtam a könyveket a könyvtárba (el sem hiszem, hogy most egy darabig csak olyat fogok olvasni, amit én szeretnék!), aztán begyűjtöttem Dolt, akitől kaptam Freena Hug-os táblát. Ettünk zsíros kenyeret hagymával, aztán lakkoztam körmöt (lásd: vizsga-körömlakk hipotézisem), majd elmentünk a Skandináv Házba megnézni az Eleven men out-ot, amit a trailer alapján teljesen sablonosnak gondoltam. Tévedtem, mert bár a sztori sablonos volt, a kivitelezés nem - bár én jobban örültem, ha az lett volna.

uhh

Cirka november óta tudjuk, hogy helyzet van: M. terhes. Ő úgy tervezte, hogy áprilisig még dolgozik, de a vezetőség kitalálta, hogy inkább félévkor legyen a váltás - pedagógiailag jobban megalapozott így. Decemberben sikerült is kiírniuk az álláshirdetést (angol tanári és közgazdász végzettség, meg német nyelvtudás. WTF?), ám januárban, mikor kezdtünk, még nagyban folytak az interjúk, épkézláb megoldás nem volt. Pénteken elbúcsúztatták - a vezetőség még indulás előtt megkérdezte, hogy nem akar-e még két hetet bevállalni (mert az egyik tanár nem ér ide időben, meg a bérszámfejtést nehezebb megcsinálni, ha hónap közepén lesz a csere, vagy mi), ő meg röhögve mondta, hogy, ja, persze, csakis. Leadta a kulcsát, hazament. Ma reggel meg nem értették, miért nincs ott és rajtam keresték, pedig én csütörtökön láttam utoljára. Úgy néz ki, az se segít ki túlzottan, hogy gyakorlatilag nincs lyukas órám (négy nap alatt dolgozom le az öt napot, ugyebár), mert így teljes gőzzel vonhatok össze. Már előre imádom a következő két hét minden percét.

Best things ever

Örömmel jelentem, hogy hirtelen felindulásból sikerült annyi gif-et lementenem, hogy szerintem bármilyen szituációban tudom őket használni. Már csak arra kell figyelni, hogy ne vigyem túlzásba a használatukat. ^^"

Esterházy Péter: Harmonia caelestis

Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot. (1)

...

...édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban. (2)

...

Édesapám, vélhetően édesapám volt az, aki kabátja alatt a festőpalettával visszament a múzeumba, visszaosont, hogy az ott függő képeit kijavítsa, de legalábbis javításokat eszközöljön rajtuk. (3)

...

Apám hárfán is, csillagon is játszott. (5)

...

Apám 50 fillérért megevett egy legyet, egy forintért le lehetett fényképezni a tetemet a nyelvén, öt forintért és egy almáért (starking) kettéharapott egy egeret. Soha nem hozott egérrel dolgozott, maga fogta. (15)

...

Ha megszólalt a Himnusz, ha elkezdte Isten áldani a magyart, jó kedvvel, bőséggel, föl kellett állni, például a válogatottmeccs-közvetítésekor; édesapám komor ünnepélyességgel emelkedett, fiai minden egyes alkalommal, mintha ellenálltak volna, mindenesetre megvárták, míg édesapám a szigorúság és ingerültség határán hátrapillant, s csupán ekkor tápászkodtak föl. Ellenséhéggel, kábé ekkor. És arcokat vágtak, ügyelve, hogy édesapám ne vegye észre. (...) Fiai mind a mai napig fölállnak a meccsközvetítés elején, van bennük egy rugó, amely emeli őket. Édesapám unokái lassan tápászkodnak utánik. (33)

...

Édesapámat a Schrödinger bezárta egy tömör falú dobozba. A helyzet a következő: a dobozban apámon kívül van egy darabka rádium is, amely egy óra alatt 50% valószínűséggel kibocsát egy bomlási részecskét, 50% valószínűséggel nem. Amennyiben a részecske kirepül, azt még a dobozon belül észleli egy detektor, amely azután kinyit egy szelepet, és ciángázzal árasztja el a dobozt, amitől édesapám elpusztul (gyászolja felesége, értsd: özvegye, négy fia, öt menye, változó számú unokája, valamint tisztelők s tisztelőnők serege). Schrödinger kérdése az, hogy abban a pillanatban, mielőtt szétszedtük volna a dobozt, megnézendő, él-e még az édesapám, mit mondhatunk: élő vagy halott apa van benne? Nos, a helyzet a következő: abban a pillanatban sem azt nem mondhatjuk, apám él, sem azt, nem él, legföljebb azt, ha már mindenképp mondani akarunk valamit, hogy apám vagy él, vagy nem, úgy értve, hogy 50% valószínűséggel él és 50% valószínűséggel nem. Ennél többet nem. Ha kinyitjuk a dobozt, akkor persze látjuk, hogy apám él-e, hal-e. Első esetben 100% biztonsággal állíthatjuk, él, második esetben 100% biztonsággal állíthatjuk, hal. Így viszont fölmerül a kérdés, hogy amennyiben a doboz fölnyitása után halva találjuk Bárczi Benőt, édesapámat, mondhatjuk-e, hogy apám halott volta a doboz kinyitása előtt is objektív valóság volt. Ha nem nyitottuk volna ki a dobozt, akkor apám egy óra múltán is 50% valószínűséggel vidáman élt volna, mint Marci Hevesen. Legalábbis a doboz mint rendszer minden külső megfigyelő számára úgy viselkedett volna, mint amelyben 50% valószínűséggel él egy apa, édesapám. Lehetséges, hogy maga a megfigyelés, a fiúi obszerváció ölné (ölte) meg apámat vagy keltette egyértelműen életre az 50% halál állapotából, ha történetesen azt az eredményt kaptuk? Ezért tilos az apát megérinteni. Akarni ki akar lenni az apja gyilkosa mégha 50% valószínűséggel is. Szerencsétlen Schrödinger azt ajánlotta, tennők ki a dobozt egy hármas útra, ő személyesen nem szívesen vinné, fáj a lába, valami gyulladásféle a lábfejen, be is dagadt a bokája. (141)

...

Apám e helyt csupán annyit jegyezne meg félénken, félő, mindannyian a Schrödinger macskája vagyunk, s időnként egy jóindulatú, szeretetre orientált, furcsa, idős, szakállas úr a felhők mögül, hol, apám kifejezésével, mindig kék az ég, kinyúl és fölnyitja a dobozt, amely macska és cián és rádium és detektor (azt, hogy „és”, mondja apám, csak tréfából mondom, mert beszélek), és derűsen megkérdi. Hogy élsz, fiam. S mi mondjuk. Bizonyos valószínűséggel. Ezt mondta édesapám. (142)

Playlist

Lecseréltem az mp3 lejátszómon a zenéket. Korábban:

• Glee
• OneRepublic
• Starkid

Most viszont:

• Ani DiFranco
• Boy
• Freelance Whales
• Imaginary Roads (+4)
• Ingrid Michaelson

Mivel ezek többségét nem ismerem még eléggé, ezért amikor viszont olyan szám jön, amit ismerek, annak mindig úgy meg tudok örülni. ^^